"Kérlek, csak egy kicsit, még egy kicsit maradj még.. csak amíg képes leszek arra, hogy elengedjelek"
valahogy teljesen megtaláltam magam benne..

Nehéz elmondani, mit érzek. Vagy mit nem..
Tegnap bementem Pestre. Egy barátomhoz, aki most költözik el anyjával, és elbúcsúztam tőle. már amennyire sikerült ez 1 óra alatt. na ja. elvileg 3/4 négykor találkoztunk blahán, vagyis találkoztunk volna, ha nem kerüljük el egymást..^^" na ja. 5 óra volt mire felkeveredtünk hozzájuk a lakásukra, háromnegyed 6mikor elindultam haza. Teszem hozzá a busz késett, ezért lekéstem a 4es 6ost, ezek után a metróval is késöbb értem kökire, így lekéstem a buszomat (Y) ezért elmentem egy másik lehetséges helyre, ahol úgyszint lekéstem a buszomat.. ^^" így a tervezett fél 7 helyett fél 9re kerültem haza. marha jó volt. mikor hazaértem kész hulla voltam, kockulni se volt energiám. ahogy mostanság sem szokott lenni.nem értem azt se, hogy minek blogolok.Jó,hogy egykét barát elolvassa, amit írok,de többet nem tud meg a mindennapjaimból. hm,érdekes.ez az idézet jár nagyon a fejemben.

..
rájöttem hogy mennyire gyerekes vagyok.még mindig tudok annyira naív és primitív lenni, hogy minden percben azt lesem, hogy mikor jön egy sms vagy egy hívás tőle, hogy "mikor jössz át?" vagy ilyesmi. Túlságosan hiszek még a mesékben.Pedig most ez lenne a legtöbb, amit kérhetnék, amire vágyok. hiányzik nagyon, és a redőnyömet se húzom már le esténként, hátha megdobálja kővel az ablakomat az éjszaka közepén, hogy menjünk el pirózni este. (: szép is volna, ha igaz volna.


lucynak pedig azt üzenem, hogy egy sötét sikátor megoldás minden problémára és nézeteltérés rendezésére! ^-^

oyasumi nasai!

Címkék: chiyo szomorú.