Sziasztok.
Ezer meg ezer dolgot írhatnék. De nem teszem. Nincs időm. Elég ha leírom, hogy elegem van. Nos miből? Nem, nem a világból. Kivételesen van konkrét személy az életembe, több is, és már elegem volt, hogy én folyton futok utánuk, de Ők hisztiznek, h leszarom őket. Nem fogom megeröltetni magam senki miatt, nem ér annyit az egész. Kivéve ha családtag, vagy netán Ineznek hívják.
Mostanában eltöprengtem a „barát” szó mögött lappangó jelentésen.
Kit is nevezhetek barátomnak? Én úgy érzem, hogy nekem van egy barátom. De csak egy. Lehet sok ember vesz körbe, de Őket csak havernak hívnám. Együtt véve nem tettek értem meg annyit, Mint Inez egy év alatt. Köszönöm hogy vagy nekem <3 Hiába választ el minket egy hatalmas határ, amit én csak vallásnak hívok, még is, ahányszor csak tud mellettem áll, megért, megérti mit miért teszek, és mellette 100%ig önmagam lehetek. Ha hajnali 1kor felhívom (bár ekkora paraszt még nem vagyok, hogy Őt zaklassam ilyenkor:D) akkor is meghallgat, vagy áthív, vagy bármi, csak hogy segítsen. Tudom, érzem, szeretem őt.
„Összebarátkoztam” Albert „haverjaival”. Nos ez abból áll,h egyik idióta folyton szívat, csesztet, bökdöss (nem, nem fészbúkon-.-) másik meg ugyanez, igaz, néha jó arc.. nos hát a jó baráti viszonyt megint sikerült kialakítanom,ez az!:D ha ennyire jóba leszünk, csupán évvégén halok meg (Y) ezaz!
Inez bejött nyílt napra. Szelepnek komoly árakat -két csokit-fizettem azért, hogy kiszedjen második két órámról, mikor is Inezzel rohangáltunk a suliba nagyon elvetemült módon..xD többi órámra beülhetett, hihetetlenül boldog voltam, jó kedvem volt, ÉRTITEK? Ez kb csoda és az elmúlt x hétben ilyet tőlem ritkán hallani. De tudtam már akkor,hogy minden öröm egyszer elmúlik..de addig is legalább jól éreztem magamat. Sokan mondták -szinte mindenki- hogy mennyire hasonlítunk, sőt, valaki IKREK-nek is mert nevezni O_O persze nem külső alapján, inkább viselkedés, beszédstílus.. brrr. Nos a pokol akkor szabadult el, mikor beültünk sapi nénihez 6.órára, Alberték osztályához..xD csak négy fiú volt jelen, két legjobb barátom- Szilárd és ZÉNÓ (a hörcsög xD)- Albert, meg egy Zoli, aki odavalósi, ahova én o_O először csak függönynek álcázódtunk, senkit se érdekelt mit hepajkódunk..majd kitaláltam, h megijesztem sapi nénit, és végig kúsztam a földön (nem kell gondolom részleteznem, hogy Albert és Szilárd milyen LESÚJTÓ, már-már SZÁNAKOZÓ nézéssel illettek:D:D:D) és.. bebújtam Albi lábához, majd megfogtam az asztal alatt Viki néni lábát. Jól meg is ijedt, és azt hitte, Albert akar valamit.. xD xD eközben Inez jól összebarátkozott Szilárddal, és egymást dobálták alufóliával!:D(Y) gyóóó. Hetedik órába beültünk 11-A-hoz, Petróékhoz.. nem kellett volna.. vagyis jó volt..de a bunkó, retardált faszok a hátsósorban, avval hülyültek, h megégettek egy toll.. hát alkatrészt, fémet, és megkértek mindenkit h szedje már fel nekik.. Inez is felakarta, és nagyon megégette. Vagyis mondta, h nem fáj, meg semmi, de én már autómatikusan beszóltam ezeknek a barmoknak, hogy jó volna ha állítanának magukon.. pedig nem szokásom idősebbekkel kötekedni.. de egyszerűen fájt, fájdalmat okozott, hogy Ineznek fáj.. hogy bántották.. először éreztem ilyet. Grrr.
Többi napom FENOMENÁLIS volt. Na jó nem hazudok, borzasztó volt az egész. Pénteken lementem bényére, mert itthon nem lehet már megmaradni. Folyton van egy érzése az embernek, hogy innen MENNI KELL. Annyi negatív energia terjeng a házban, és nem érdekel, hogy az én sötét aurám is elviselhetetlen, de én legalább bezárkózok a szobámba és nem traktálok a lelki nyomorommal senkit.. és el is húztam.. Ákosékhoz.. Nála aludtam végül, bár nem ez volt a terv, megnéztük a Bleach filmet. Jó volt, csak bealudtam rajta..:D és próbáltunk aludni.. ami abból állt h mikor épp elaludt volna, dörgölőztem h ne tudjon..xD és igen. És ennyi. Szombaton megnéztem a városi ünnepséget – nos alig aludtam 2,5 órát, ergo hulla voltam- majd délután 1től másnap reggel 6ig ALUDTAM. vasárnap meg..SEMMIT SE CSINÁLTAM. Ez annyira jellemző.. utálom amúgy is a hétvégéket. Hétfő.. úgy volt, h bátyó -gyulus- barátnőjétől jön, és együtt megyünk reggel suliba *-* nos nagyon lelkesen vártam rá a buszon, de nem jött. Míly meglepő. Pofára ejtett, de én vagyok a hibás, hisz megint megbíztam egy emberbe. Mikor tanulom már meg a leckét? Haragszom magamra eléggé.. nos elég idegbeteg lettem, suliba beértem 7:10re (nos 8tól van tanítás, emberek 40től érkeznek..:D) elvoltam magamnak.. majd szilárd elöl menekültem -én komolyan félek tőle:D- és eseménytelenül telt egy ideig a nap. Könyvtárba kuksoltam, boros próbált velem emberi kommunikációt végbe vinni, de első 1 percnél feladta és inkább olvasott valami autós újságot. Ő már megtanulta, hogy jobb nem hozzám szólni mikor antiszociális vagyok. Albert is odajött hozzám, jó szándék vezérelt, megakartam tisztítani a szemüvegét, de.. kiesett belőle a lencse T_T nem szidott le, mondta h ősrégi, vele is megesik néha.. Szilárd persze rögtön rám szólt, h béna vagyok, meg stb.. jól esik az ilyesfajta törődés, de sose mutatom (Y) (iróniát érezd) hála vele többet ezen a napon nem igazán beszélgettem. Albi kabátján aludtam, vagyis csak csorgattam a nyálamat jóformán -vicc:D- beszélgettem vele, mesélt dolgokat, hülye fejeket vágott, „zaklatott”, idegelt..xD legalább jobb kedvre derített. Barom. Együtt mentünk haza, vele és Zénóval, aki felakart áldozni egész út alatt, végül betelt a pohár neki az állomásnál, és.. beleakart lökni a kis patakba, és már komolyan lökött le, de én megöleltem, és jött volna velem, de volt annyi esze h magát nem áldozta fel.xD de ha így folytatom nem fogok sokáig élni..