„Érezted már azt a kétségbeesést, hogy amit a legédesebb cukorkának hittél,csak egy darab,romlott hús volt?”
nagyon régről egy idézet. még anno dooniichan-om mondta,aki számomra egy imádott személy volt.
Lényegtelen is ez. Lényegtelen minden.
Annyira szarul tudnak esni dolgok.nem vagyok művészlélek,se költő,se író, sőt, egy fogalmazást nem bírok úgy megírni,hogy ne tegyem tele "őőőő.....nyúúúúú.." kötőszavakkal(mondatokkal?), de azért szívesen néha én is kiírnám magamból a dolgokat.
amikor belekezdtem egy kapcsolatba, mindig azt hittem,hogy milyen csodás dolog,bár tisztában voltam vele,hogy a szerelemnek is van árnyoldala,ahogy mindennek,de csak hónapok után jelentkeztek a negatívumok. adott szituáció: van egy fiú,akit én mindig is inkább barátnak,mint sem szerelmemnek tartottam, és kényelmetlenül éreztem magam, ha megcsókolt. nem arról van szó,hogy nem éreztem magam jól vele,hanem arról,hogy nekem inkább legjobb barát volt.szerettem őt nagyon, kiegyeztünk, hogy barátok maradunk,többet ér. számomra teljesen semlegessé vált az az 1,5 hét,amíg "együtt voltunk",szinte meg sem történtnek tekintettem. sokszor nála aludtam, dvd-ztünk, nevettünk, osztoztunk a párnán is, takarón is. úgy érzem, sok mindent "kibírtunk" egymás mellett. nekem Ő volt a végső mentsváram,aki bármikor fogadott, és ha nem lenne az az átkozott férfi becsület, Ő is jöhetett volna hozzám. aztán jött egy fiú, aki felkavart bennem sok érzést. Ádám. a mostani barátom. felállás: Ádám és ez a fiú igen is nagyon jó barátok voltak/ és még remélem most is azok. Mi Ádámmal összejöttünk. elvben nem zavarta a barátomat. de a tudat, hogy neki ez hogy eshet, megőrjített, de egyben szégyelltem is magam érte. sok nyughatatlan éjszakám volt emiatt, hiába szerettem meg nagyon Ádámot, már majdnem tettlegességig fajult, hogy szakítsak vele. de ez végül csak az elmém elvetett projektjei közé került. a barátom hozzám se szól, néha köszön, de már semmi reggeli köszönős puszi, se ölelés, de beszélgetés, ha msnen ráírtam kb. 5 percig volt fent és lement, és ennyi. egyszerűen marcangol a bűntudat, ma pedig azt is megtudtam, hogy msnről is letörölt.:) egyszerűen..
legszívesebben visszamennék az időbe, és ha már muszáj volt e világ köreibe kerülnöm,legalább kitörölném az elmúlt 2 évet az életemből! az emberi önzőségem, hogy én kapcsolat terén boldog legyek, vezetett idáig,hogy elvesztettem egy IGAZ barátot! és hiába sírok, hiába szenvedek, ezt már nem fordíthatom vissza. miért nem voltam képes megelégedni azzal,hogy egy barátom tényleg mindent megtesz értem? MIÉRT NEM?
nem tudok mást mondani,mint sem sajnálom,sajnálom,sajnálom! és 100%ig biztos vagyok benne, hogy az adott személy nem is olvassa a blogomat.

nagyon sajnálom.. Ákos.