„Semmi nincs a világon, ami teljesen rossz lenne. Még egy álló óra is pontos napjában kétszer.” (Paulo Coelho)
igen is sok erőt ad, a nehéz percekben..Na jó reggelt!
Egy hóóóóónapja írtam!
Ideje volt már összeszednem magamat egy csöppet, és kilépnem a saját kis világomból.Ma pszichológusnál voltam, mert bátyám addig nyaggatott, míg végül beadtam a derekamat, és beültem egy fél órás lelki búvárkodásra. Őszintén nem érzem, hogy bármivel más ember lennék, és meg állapította rólam kedves doktornő, hogy remek életfelfogásom van, és kitartó személy vagyok. Pedig azt hittem, hogy első 5 perc után közli, hogy „nem nagyon való neked az élet” .. de úgy néz ki, hogy megértette az életszemléletemet. A napokban (pontosabban 2 hete és 2 napja) elkövettem életem egyik legnagyobb hibáját: szakítottam ádámmal. Mert egy gyökér vagyok. Egy másik fiúért.. csak mert épp hülye voltam, és az a kapcsolat jobbnak ígérkezett. Mondanom se kell, h ezzel a fiúval szakítottam rá 6-7 napra, megbántam az egészet. Velem az a nagy baj, hogy mindig csak utólag tudom értékelni a szeretteimet, amikor már késő, mert vagy meghalt, vagy úgy megbántottam, hogy az életben többet nem szándékozik hozzám szólni. Nos a jobbik eset, talán az utóbbi. Ez volt Ádámmal is. Bocsánatot kértem tőle vagy 5-6x, hogy így megbántottam, és ha ez meg nyugtatja, meg is bántam. Így indult a tegnap, aztán még rosszabban a ma, de végül 1 óra tömör beszélgetés után oda jutottunk, hogy adjak még neki időt, és adott egy puszit az arcomra, majd felszállt a buszára. Nem tudtam, hogy sírjak, avagy nevessek. Végső soron már az boldoggá tesz, hogy legalább együtt nevettünk az én hülye ballépéseimen.. mert hát a dolgok mögött sokkal jelentőségteljesebb dolgok lapultak, amit egy kívülálló nem tudhatott, csak én, meg hát az exem.. én adok neki időt. De megértem azt is, ha elutasít. Mert őszintén, azt érdemelném! Mert egy szemétláda vagyok. !Emellett társasági életet is éltem, csak hogy ne depressziózzak be; Hoshi drágával csúszdaparkba mentünk, amit én nagyoooooon élveztem, kedves barátnőm kevésbé, ugyan is utálja a csúszdákat. (de akkor kérdem én, hogy minek akart oda menni?).Új taggal bővült az kisállatállományunk, Rodolfo személyével, aki egy hatalmas fülű nyúl.Azt hiszem ennyi „érdekes” történt az utóbbi időben, az érzéseimről felesleges írnom, hisz én magam se tudok ki igazodni mostanában az elmémen. Mondjuk úgy, hogy próbálom uralni a K.Á.O.S.Z.(!)-t. Holnap pedig bátyó ballagása, és ha törik, ha szakad, OTT LESZEK! muhihih.